Honfoglalók harci cselekedetei

- 899. Szeptember 24., Itália, a brentai csata, győzelem Berengár itáliai király ellen.

- 900. Itáliai hadjárat, Modena feldúlása, Velence megtámadása.

- 901. Karintia.

- 902. Morvaország, II. Majomír legyőzése, annak halála.

- 904. Támadás Berengárral szövetségben III. Lajos római császár ellen.

- 906. Szászország, a szláv dalamancok hívására.

- 907. A pozsonyi győztes csata (július 3-7) az egyesült keresztény csapatokkal szemben. E győzelem biztosította A kárpát-medencei uralmunkat. Ettől az időtől a nyugati magyar határ az Enns folyó, melyet 970-ig idegen csapatok szinte nem léptek át. A győzelem biztosította megmaradásunkat. Ez történelmünk legjelentősebb csatája. Vajon miért nem tanítják?

- 908. Szászország, Türingia, Freising feldúlása, győzelem Eisenachnál.

- 909. Svábföld, vereség Rottnál Arnulf bajor hercegtől.

- 910. Június 12. Győzelem Ausburgnál (erről a csatáról persze nem tudunk, csak a későbbi vereségről), június 22-én győzelem Frankföldön, visszafelé vereség a bajoroktól.

- 911. Hadjárat Burgindiába, Aarbau.

- 912. Hadjárat Türingiába és Frankföldre.

- 913. Hadjárat Burgundiába, visszafelé vereség Arnulftól az Inn-nél.

- 914. Arnulf Magyarországra menekül.

- 915. Hadjárat Svábföldre, Szászországba, Türingiába egészen Dániáig, közben Bréma felgyújtása, illetve hadjárat Itáliába X. János pápa hívására!

- 916. Arnulf első visszasegítése trónjára, véglegesen a következő évben.

- 917. január 21-én Basel lerombolása, Elzász, Lotharingia, a remiremonti apácák bedobálása a jeges Moselbe, támadás Bizánc ellen, és győzelem Ankialosznál.

- 919. Szászországban győzelem Püchennél Henrik herceg ellen, majd hadjárat Lotharingiába.

- 920. Itália.

- 921. Verdun felgyújtása.

- 922. Végig Itálián, Veronánál győzelem Berengál ellensége, Rudolf ellen.

- 923. Itália.

- 924. Szászország, Itália, ott Pávia felgyújtása.

- 926. Bajorország, Svábföld, Szent Gallen elfoglalása május 1-jén, Lotharingia, Ardennek, majd egészen le az Atlanti-óceánig.

- 927. Itália, X. János pápa testvérét, Pétert segítjük vissza Rómába, közben 924-től kilencéves béke Henrikkel az ő kérésére, amiért adót fizet.

- 933- Itália, Szászország, az elmaradt (!) csata Merseburgnál, amit egyes „szakemberek” vereségnek állítanak be.

- 934. Hadjárat Metzig, délre pedig Bizáncig.

- 935. Burgundia, Aquitania, Itália.

- 937. Bulcsu korszakos jelentőségű hadjárata: Frankföld, Szászország, Lotharingia, Reims, Sens, Orleans, le az Atlanti-óceánig, visszafelé Burgundia, Itália, győzelem Capuánál.

- 938. Szászország, Türingia, vereség Drömlingnél.

- 939. Itália Rómáig.

- 940. Itália, vereség Rietinél a longobárdoktól.

- 942. Itália, Provance, aztán át a Pireneusokon, Hispánia, Lerida arab vár ostroma.

- 943. Bizánc, öt év béke velük, közben vereség Welsnél Berthold bajor hercegtől.

- 947. Itália, Otrantóig Taksony vezetésével.

- 948. Bajorország.

- 950. Henrik bajor herceg seregével – eredménytelenül – átlépi az Enns folyót.

- 951. Itália, Aquitania.

- 954. Bajorország, Frankföld, Németalföld, Burgundia, Itália.

- 955. Bajorország, vereség Ausburgnál (Bulcsú és Lehel halála).

- 958. április 11. Bizánc (Botond).

- 961. Makedónia.

- 965. Trákia.

- 968. hadjárat Bizáncig.

- 970. Trákia, vereséget szenved a bizánciaktól az egyesített viking-(rusz)-besenyő-magyar-bolgár hadsereg.

- 976. Győzelem Bizánc ellen bolgár szövetségben.

 

Összesen 48 hadjáratról maradtak fent feljegyzések. Ebből 38-at nyugatra és 10-et délre vívtunk, de számtalan hadjáratunk és dicső tettünk feljegyzetlen maradt. Nem egyszer előfordult, hogy egyazon, évben, több irányba is viseltünk háborút ellenségeinkkel. A fentiekből kiderül, hogy az itthoni tanításokkal ellentétben nem voltunk verhetetlenek, és több csatából is véres fejjel tértünk vissza hazánk területére, de mindig hamar újraszerveződtünk és az elkövetkező években legyőztük ellenségeinket. A bőszen emlegetett két nagy vereségünk is igen kétséges. A Merseburgi (elmaradt csata) ütközetet az időjárás viszontagságai hiusították meg, tulajdonképpen egy szervezett visszavonulásról volt szó. Az Ausburgi csata, (955) pedig nem lehetett olyan nagy és fényes győzelem, mint azt beállítani szokás mer ellenségeink még csak a magyar határt sem merték megközelíteni 1018-1031-ig az pedig nem kevesebb időkülönbség mint 63-76 év. Arról ne is beszéljünk, hogy utána mégy számtalanszor látogatták meg sikeresen seregeink az ellenséges birodalmakat. Az igazság az, hogy a belpolitikai helyzet vetett véget a „kalandozó” hadjáratoknak és nem a külső birodalmak fantasztikus ereje. A belpolitikai helyzet következtében, Géza vezetése alatt adtuk fel tudatosan egykori külső határainkat, mely nyugaton a mai Ausztria területén folyó Enns folyó volt. Hadjárataink okos külpolitikai játszmák voltak, szövetségek és erőviszonyok alapján döntöttek vezéreink arról, hogy kit támogatunk (általában a gyengébb birodalmakat az erősekkel szemben) és kiket támadnak meg. Vigyáztak rá, hogy túl erős hatalmi központok ne alakulhassanak ki a szomszédságunkban, és nehogy azok veszélyeztethessék országunkat. Legtöbb hadjáratunkat szövetségben vívtuk. A csodásan gyors hadjáratok titka, a kitűnő lovakon kívül, abban rejlett, hogy a hadak gyülekezési helye nem az alföldön volt, hanem sokkal közelebb az ellenséges erőkhöz a mai Ausztria területén Trangaunál (magyar lovakon 3 napra a Rajnától).

Felejtsük tehát el azt a szégyenérzetet ezen időszakkal kapcsolatban amit igyekeznek belénk oltani ellenségeink. Legyünk büszkék magyarságunkra, hisz hány nép igyekszik múltunkhoz képest eltörpülő történelmet hamísítani saját létjogosultságuk igazolására. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy hány olyan nép akadna ezen a világon, akik több mint ezer éven keresztül helyt tudtak volna állni (kunok, tatárok, törökök, németek, oroszok) ezen a földön úgy, hogy miközben külső ellenségekkel szemben védtük Európát közben az európai népek sorozatosan hátba támadták Magyarországot. Én úgy érzem minden más nép rég letűnt volna ha veszik a bátorságot és a helyünkbe állnak.